A jó tanítóivá kell válnunk / Szőke Lajos
A JÓ Tanító feladata az oktatás, a szoktatás és a példaadás. A rossz tanító mindenben önmagának igyekszik emléket állítani. A jó Tanítónak kopott a nadrágja, lyukas a zsebe, de ha elenyészik, áldásba foglalják a nevét.
(Nos, ez utóbbit mi nem nagyon kívánjuk; mert a Vízözön után az EGO Erejét kaptuk ajándékba). Helyzetünk azonban – minden látszat ellenére – mégsem ettől függ, hanem aszerint alakul, hogy amíg élünk, mi módon éljük meg a Pillanatokat; milyen lelkülettel, érzelmi töltéssel és gondolatokkal oldjuk
meg a mindennapjaink ezernyi apró problémáját, a Gondviselés kihívásait. A magasabb világokat a mindennapi élet ezernyi aprócska történéseire adott reakcióink éppen úgy érdeklik, mintha egyetlen, hatalmas eseménnyel találnánk szemközt magunkat. S amennyiben a Tudást és a jólétet magunk számára igyekszünk biztosítani, s gyarapodásunk öncélúvá válik, újra és újra elenyészik a kultúránk.
Mibennünk az a Lélek születik, aki már képes önmagát felajánlani, képes Tanítóvá válni. Bennünket nem a sors ver. A lelkünk érettségizik. Olykor szükséges vizsgázni. Ezért születettünk a Földre, hogy odaadásból és felajánlásból vizsgázzunk. Embernek lenni tehát: a lélek állapota, hitvallás. S ha ehelyett gyűjt, kapar, irigykedik, neheztel, fél vagy gyűlöl, számára ez már kudarc.
Az Ember a Magasabbrendű ÉN-t jött építeni az EGO erejében. Az Ember transzformálódó Lelkiség: vagy VAN, vagy NINCS. Az ember, saját közegében; a Lelkiségben uralkodni lenne képes, s ezért neki intuitive és felfedezések terén is több adatott.
Embernek lenni: ESÉLY, amennyiben élünk vele. Jelenleg az emberek zöme kábult állapotban, valamiféle félkómában leledzik, mert nem a saját közegében igyekszik kapaszkodóra lelni. Embernek lenni nem testi, biológiai, társadalmi, evolúciós küzdés, hanem vizsgalehetőség LÉLEK-ben, LELKISÉG-ben.
Mert lehet, hogy valamely nép rendszerető, törvénytisztelő, kötelességtudó és harcias.
De előbb-utóbb el kell jutnia oda, hogy önmagát képes legyen felajánlani mások szolgálatában, hogy az érdeknélküli szeretet képviselői legyünk a világon. / Szőke Lajos
A JÓ Tanító feladata az oktatás, a szoktatás és a példaadás. A rossz tanító mindenben önmagának igyekszik emléket állítani. A jó Tanítónak kopott a nadrágja, lyukas a zsebe, de ha elenyészik, áldásba foglalják a nevét.
(Nos, ez utóbbit mi nem nagyon kívánjuk; mert a Vízözön után az EGO Erejét kaptuk ajándékba). Helyzetünk azonban – minden látszat ellenére – mégsem ettől függ, hanem aszerint alakul, hogy amíg élünk, mi módon éljük meg a Pillanatokat; milyen lelkülettel, érzelmi töltéssel és gondolatokkal oldjuk
meg a mindennapjaink ezernyi apró problémáját, a Gondviselés kihívásait. A magasabb világokat a mindennapi élet ezernyi aprócska történéseire adott reakcióink éppen úgy érdeklik, mintha egyetlen, hatalmas eseménnyel találnánk szemközt magunkat. S amennyiben a Tudást és a jólétet magunk számára igyekszünk biztosítani, s gyarapodásunk öncélúvá válik, újra és újra elenyészik a kultúránk.
Mibennünk az a Lélek születik, aki már képes önmagát felajánlani, képes Tanítóvá válni. Bennünket nem a sors ver. A lelkünk érettségizik. Olykor szükséges vizsgázni. Ezért születettünk a Földre, hogy odaadásból és felajánlásból vizsgázzunk. Embernek lenni tehát: a lélek állapota, hitvallás. S ha ehelyett gyűjt, kapar, irigykedik, neheztel, fél vagy gyűlöl, számára ez már kudarc.
Az Ember a Magasabbrendű ÉN-t jött építeni az EGO erejében. Az Ember transzformálódó Lelkiség: vagy VAN, vagy NINCS. Az ember, saját közegében; a Lelkiségben uralkodni lenne képes, s ezért neki intuitive és felfedezések terén is több adatott.
Embernek lenni: ESÉLY, amennyiben élünk vele. Jelenleg az emberek zöme kábult állapotban, valamiféle félkómában leledzik, mert nem a saját közegében igyekszik kapaszkodóra lelni. Embernek lenni nem testi, biológiai, társadalmi, evolúciós küzdés, hanem vizsgalehetőség LÉLEK-ben, LELKISÉG-ben.
Mert lehet, hogy valamely nép rendszerető, törvénytisztelő, kötelességtudó és harcias.
De előbb-utóbb el kell jutnia oda, hogy önmagát képes legyen felajánlani mások szolgálatában, hogy az érdeknélküli szeretet képviselői legyünk a világon. / Szőke Lajos