A gyermek
Kárász Izabella / www.gyornet.eu
Láttad már a szemét? Nézz bele! Ártatlan, nagy tágra nyílt csoda. Nézi vele a világot, téged, és nincs mindíg egy véleményen veled. Benne több van azégből, mint a földből. És téged is olyannak akar látni mint az égieket. Te erről mit sem tudsz. Pedig te vagy az apja, vagy az anyja. Úgy néz rád, mint te Istenre.
Mit jelentene ha nem megbízható, nem tökéletes, nem igaz, és nem könyörülő volna az Isten? Mi lennél te Isten nélkül? S nem láttad még a gyermeket lassan járni, nesztelenül, mesztelen lélekkel haladni?
Nem láttad még sötét szemekkel, roskadozó terhekkel, mély pillantásokkal bújni előled, meglapulva és megcsalatva? Vagy benned csalódott kegyetlenül, vagy
magárahagyatottságában rossz útra tévedt. Fogd csak meg a kezét! Érezd milyen melegen simul a te erős kezedbe, és mennyire bízik abban, hogy jó helyre vezeted! Kétféle életet élsz. A te váradnak falain belüli és kivüli életet.
Ablakodban kora tavasztól késő őszig nyílik virág.
Még fel is írtad egyszer a kőfalra: BÉKELAK. Tehát kívűl eszményi és jó vagy. S ha este hazamégy, fél gyermeked. Miért? Hidd el amennyire megérted az ő lelkét, annyira vagy közel az Isten országához. Kincset kaptál.
Aranyat vagy csillogó gyémántot. Ahogy akarod nevezni. Úgy sincs rá kifejezés.
Piros dobogó gyermekszívet kaptál. Tiszta, ártatlan gyermeklelket. Csodálatos kérdező, kutató gyermekszemeket. Őrizd őket. Ki ne ejtsd kezedből! El ne törd!
Tudod, hogy a világban azért van annyi szerencsétlen ember, mert nem minden gyermeklélek kerül megfelelő kezekbe?
Finom mívű porcelán a gyermek lelke, könnyen törik.
Olyan szép hivatásod van.
Adott neked a Jó Isten valakit, aki az ő országába való....
Légy olyan mint a gyermek.
Szeress, akarj, bízzál, remélj, keress, kutass, tégy úgy mint a gyermek,
áldani fog az otthon, és tied lesz az élet legnagyobb jutalma:
őszinte barátod lesz gyermeked.
Legyünk olyanok, mint a gyermekek! Gondolkozzunk,
kérdezzünk, mi miért, hogyan van, lehetséges-e?
"Maradnak az igazak és a jók, a tiszták és a békességesek..."
Kárász Izabella / www.gyornet.eu
Láttad már a szemét? Nézz bele! Ártatlan, nagy tágra nyílt csoda. Nézi vele a világot, téged, és nincs mindíg egy véleményen veled. Benne több van azégből, mint a földből. És téged is olyannak akar látni mint az égieket. Te erről mit sem tudsz. Pedig te vagy az apja, vagy az anyja. Úgy néz rád, mint te Istenre.
Mit jelentene ha nem megbízható, nem tökéletes, nem igaz, és nem könyörülő volna az Isten? Mi lennél te Isten nélkül? S nem láttad még a gyermeket lassan járni, nesztelenül, mesztelen lélekkel haladni?
Nem láttad még sötét szemekkel, roskadozó terhekkel, mély pillantásokkal bújni előled, meglapulva és megcsalatva? Vagy benned csalódott kegyetlenül, vagy
magárahagyatottságában rossz útra tévedt. Fogd csak meg a kezét! Érezd milyen melegen simul a te erős kezedbe, és mennyire bízik abban, hogy jó helyre vezeted! Kétféle életet élsz. A te váradnak falain belüli és kivüli életet.
Ablakodban kora tavasztól késő őszig nyílik virág.
Még fel is írtad egyszer a kőfalra: BÉKELAK. Tehát kívűl eszményi és jó vagy. S ha este hazamégy, fél gyermeked. Miért? Hidd el amennyire megérted az ő lelkét, annyira vagy közel az Isten országához. Kincset kaptál.
Aranyat vagy csillogó gyémántot. Ahogy akarod nevezni. Úgy sincs rá kifejezés.
Piros dobogó gyermekszívet kaptál. Tiszta, ártatlan gyermeklelket. Csodálatos kérdező, kutató gyermekszemeket. Őrizd őket. Ki ne ejtsd kezedből! El ne törd!
Tudod, hogy a világban azért van annyi szerencsétlen ember, mert nem minden gyermeklélek kerül megfelelő kezekbe?
Finom mívű porcelán a gyermek lelke, könnyen törik.
Olyan szép hivatásod van.
Adott neked a Jó Isten valakit, aki az ő országába való....
Légy olyan mint a gyermek.
Szeress, akarj, bízzál, remélj, keress, kutass, tégy úgy mint a gyermek,
áldani fog az otthon, és tied lesz az élet legnagyobb jutalma:
őszinte barátod lesz gyermeked.
Legyünk olyanok, mint a gyermekek! Gondolkozzunk,
kérdezzünk, mi miért, hogyan van, lehetséges-e?
"Maradnak az igazak és a jók, a tiszták és a békességesek..."
